Jelentkezz: forms.gle/3oVQsqkKEH18...

Jelentkezz: forms.gle/3oVQsqkKEH18...

Néha csak alap, tőmondatokban kommunikáltunk, ettől pedig kicsit jobban felszabadult.
Kolleganőm ilyenkor megjegyezte, hogy váltsunk angolra, mert ő nem érti a mi kis titkos nyelvünket. 😁
Amikor hazament így búcsúzott:
Merci Kitti, vous êtes très gentille.
Vannak előnyei a hobbinyelvtanulásnak is 🤗

Egyik nap amikor besegítettem összeszedtem a bátorságom, és elmondtam neki, hogy én tanulok franciául, és "je peux parle un peau français" (Tudok egy kicsit franciául) ...

Majd az időutazásból visszatérve a fentiek megfáradt énjével dolgozunk, és óhatatlan látjuk rajtuk a letűnt idő gyászát.

Egyszer én is leszek merengő szemekkel mostani jelenemről mesélő néni, aki talán már el is felejtette, hogyan, és miért került a kórházi ágyra.

"Mire végigmondtam az utolsó szavát is a költeménynek, a mama keze elernyedt, nem viszonozta szorításom. Szépen, békésen aludt el"

Nem kell mondanom, versengve tartottuk vissza könnyeinket.

Kórteremből kilépve szinkronsírásba kezdtünk.

"már jó ideje erőtlen volt, és én láttam el. Mondta nekem, hogy itt az idő. Gyengült, míg csak feküdni tudott. Egy pillanatig sem volt félelem a szemében.
Abban a pár percben mikor láttam, valóban itt az idő, a kezét fogtam, és könnyes szemmel szavaltam el neki Ady Endre Őrizem a szemed versét"