És akkor a Szent Grál, a White Album… az a helyzet hogy csodálatos és fantasztikus és elképesztő… az első fele legalábbis. Disc 1 talán a legjobb amit kiadtak a srácok… viszont a Disc 2 nekem nem tetszett… kaotikus, persze kísérletező és tele van ötlettel, de nekem nem működik jól.

Eddig a UK megjelenések szerint mentem, itt van egy kivétel a Magical Mystery Tour-ral, ami egy olyan US megjelenés ami csak olyan dalokat tartalmaz ami nem jelent meg nagylemezen az UK-ban. Az első fele filmzene a második fele egy single best of és hát mind a két fele szuper jó

Majd Sgt. Pepper… nagy kedvencem az MCR, Black Parade albuma, aminek komoly előfutára lehetett ez a lemez, ezért hamar utat talált a szívemhez. Valahogy a változatos ötleteket és az eltérő hangzások is jobban összesimulnak mint eddig bármikor.

Revolver-nél érett nálam meg a pszichedelikus hatás amit a Rubber Soul kezdett el és ami a további albumokat is jellemezte.
A kis zenei játékok és a sokszínűség imponáló.

Jött a Help, tele csodás dalokkal, Yesterday megunhatatlan de úgy általában változatos és érdekes a lemez, a Dizzy Miss Lizzy pedig az új Twist and Shout.
Aztán Rubber Soul, innen indulgat el az új irány, a több eredeti dal, ezt a lemezt bár szívesen hallgattam inkább elismerem mint szeretem

A With the Beatles második igazából hozta a szintet az újdonság varázsa nélkül, amitől picit kevésbé tetszett, majd a Hard Days Night megint picit jobban, a Beatles for Sale megint kicsit kevésbé. Igazán éles vonalakat ennek az időszaknak albumai között nem tudok húzni…

A Please Please Me egy nagyon szórakoztató és funky indítás amin a kezdeti időszak valamennyi jellemzője megvan. A Twist and Shout örök kedvenc marad, szóval az album egy erős indítása egy legendás karriernek.

ezért összeszedtem néhány régi zenekart akiknek az albumait fogom pótolgatni és ezt itt dokumentálni… illetve a filmeknél is elővenni izgalmas alkotókat akiknek érdekel a munkássága és elejétől ezeket megnézni… ezt tervezem ‘26 és ezt tervezem Blueskyra