Ebből csinálta Park Chan-wook a No Other Choice-t, és csak nézem hitetlenkedve, hogy csomó review még csak meg sem EMLÍTI a könyvet mint alapanyagot. Tény, hogy valamiért elég ismeretlen (holott nem is ez az első film belőle), pedig van olyan erős korszellem-lenyomat, mint az Amerikai pszichó.

Ilyenkor mindig (és ez a gázai népirtás kapcsán a leggyakoribb manapság) súlyosan megrendül az abba vetett, egyébként sem túl erős hitem, hogy elérhető még pozitív változás ebben az országban. Lehet, hogy megérdemli ez a nép, hogy Orbán-féle aljadékok térdeljenek a nyakán.

Sírva röhögsz.

...de a sorozat egészében egy kábé felesleges nosztalgia-kitérő, szinte semmit nem tesz hozzá a sztorihoz és a karakterekhez. A legvégére nekem minden szétesett, és összesen két karakter érdekelt legalább minimálisan, Kirsch (ő is leginkább Olyphant miatt) és az eye monster. Ez azért elmond valamit.

De a végére teljesen ráuntam. Eltávolodtam a karakterekről, belefásultam a tempóba, egyre jobban irritáltak a hülyeségek (cselekményben, világban, karakterekben), és már csak vártam, hogy vége legyen.
Plusz gyanús volt az 5. rész, ami messze a legélvezhetőbb, remekül írt/rendezett/eljátszott...

Az összkép így is lehengerlően pozitív, a lejtmenet a csúcsévadokhoz képest értendő.
Kiemelkedő epizódok: Treachery, Faith and the Great River, Once More Unto the Breach, The Siege of AR-558, It's Only a Paper Moon, Chimera, Inter Arma Enim Silent Leges + a 9részes zárósztori mínusz Extreme Measures