időről időre eszembe jut az a félelmem a régi cuccaim pakolása közben, hogy olyan todo listákat találok 10+ évről amik még most sincsenek beteljesítve

Kalligráfia workshop előtt, vártunk kicsit a későkre.
Megjelenik egy nő begipszelt jobb kézzel.

Megfagy a levegő.

oktató: MONDD, HOGY BAL KEZES VAGY!

:D :D

esett a hó!

tavaly közepesen magam alatt voltam, hogy úgy éreztem nincsenek is igazán hobbijaim.

most a kb 40. festett kis kép és a 2. iot hackathon dobogós hely után kezdem azt érezni, hogy kezdek találni magamnak alkotnivalókat

egyesek álmukban beszélnek, én (mint kiderült) álmomban programozok

Mikor fellépek erre az oldalra felzeng a fejemben a Irving Berlin Blue Skies című száma a régi jazz vokál kórusunk előadásában

🎶Blue skies, smilin' at me
Nothin' but blue skies do I see 🎶

Kíváncsi vagyok meddig tart ki az asszociáció